Pécsi Tudományegyetem

Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet
Nyelvtudományi Tanszék

 

 

Gyászhír: Elhunyt Dobó Attila

Nyomtatóbarát változatPDF változat

Szűcs Tibor kollégánk búcsúzik Dobó Attilától.

Dr. Dobó Attila

(Salzburg, 1955. aug. 13. – Pécs, 2016. július 19.)

 

„Látjátok feleim, egyszerre meghalt…”

 

A Nyelvtudományi Tanszék munkatársai mély megrendüléssel fogadták a szeretett, kedves kolléga hirtelen halálhírét. Nekünk is, de volt és mostani diákjai számára is hihetetlen, hogy ilyen korán kellett eltávoznia. Hogy összeesése egy pillanat műve volt, és a megállíthatatlan idő halad tovább: marad a mérhetetlen hiány, s maradnak a szív emlékei.

 

Anyai szülőföldje a burgenlandi Őrvidék, közelebbről Vörösvár (Rotenturm). A vörösvári német nyelvű iskolában kezdte tanulmányait, érettségit a nagymartoni (mattersburgi)gimnáziumban tett 1973-ban. Innen vezetett az útja az egyetemi tanulmányok felé (1975–1983): a bécsi és a budapesti egyetemre (Universität Wien – ELTE BTK), ahol magyart és finnugor nyelveket tanult. Bécsi mestere Rédei Károly, az uralisztika nagy szakértője volt. Tőle kezdett el komi nyelven is tanulni.1983-ban finnugrisztikából, összehasonlító és általános nyelvészetből diplomázott és doktorált.

Magyarországra – édesapja Vajdaságból menekült rokonainak hívására – 1984-ben került. Először Budapesten, a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen tanított németet, és fordításból élt.

1985-től már a pécsi (J)PTE BTK Finnugor Szemináriumában tanított finnugrisztikát és nyelvtörténetet.

Többször járt az Urál mellett. Egy-két hónapos tanulmányutakon vett részt az uráli népek ősi földjén (1991-ben Udmurtiában és Komiföldön, 2005-ben Szibériában, 2008-ban Baskíriában). 1993/94-ben egy tanévig Komiföldön tanított is az egyetemen németet és magyart. A határon túli magyar felsőoktatásban is részt vállalt 2007 és 2013 között, ingázó oktatóként az eszéki Strossmayer Egyetem Magyar Tanszékén.

Az UEW (német nyelvű uráli etimológiai szótár) I–III. kötetéért 1993-ban megosztott akadémiai díjban részesült.

Legendásan zseniális nyelvérzéke volt. Magyar–német kétnyelvűsége mellett számos nyelven tudott: finn, komi, udmurt; baskír, török; angol, orosz, latin, olasz…

Kollégák és diákok tiszteletétől és szeretetétől övezve munkálkodott. Jelenségnek tekintett egyéniségként, szeretetteljes közvetlenséggel tanított. Rendkívül sokoldalú nyelvi-nyelvészeti műveltségét közérthető stílusban, magával ragadó lelkesedéssel tudta átadni. Egyben szerény alázattal, végtelen segítőkészséggel. Végig megőrzött osztrák–magyar identitással, európai látóhatárral, emberséggel.

Igen nehéz, kimondhatatlanul fájó ezeket a mondatokat is immár múlt időben fogalmazni. Megdöbbentő, felfoghatatlan, hogy már múlt idő – és harmadik személy. De szép emléke még így is köztünk marad, a szívünkben él tovább:

 

„Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.

Mindenki tudta és hirdette: ő volt.”

 

A nyár végén, a már nélküle induló új tanév kezdetekor búcsúztatjuk: Pécsett 2016. szeptember 5-én 17 órakor a Pius templomban. Hamvait az alsóőri (unterwarti) temetőben helyezik örök nyugalomba.

 

Amikor majd újra benépesedik a tanszéki folyosó, egy üres tanári szobát mégis csend tart zárva.

 

 

rovat: